HORVÁTH ANTÓNIA

Több éve dolgozom fiatal felnőttekkel és felnőttekkel egyéni, illetve csoportos folyamatokban.

Drámapedagógusként több, mint 10 évig foglalkoztam gyermekekkel, ez idő alatt egyre tisztább lett számomra az, hogy a szülőknek, a felnőtteknek is szükségük lehet egy kis játékra és támogatásra. Így lettem felnőtt pszichodráma vezető, amely azóta is az egyik szakmai szerelem az életemben a mentálhigiéné mellett. Ugyanígy szívügyem pedig a gyermekvédelem, többek között gyermekvédelmi szakemberként is dolgozom jelenleg.

Hogy mit is szeretek kifejezetten a pszichodrámában? Csodálom azt a csoporttagok által létrehozott folyamatot, amelyben az egyén bámulatos mértékben képes fejlődni. 

Az első alkalmon ott ül körben az állandóan dühös, mellette a párkapcsolatában instabil, utána egy életcélját elvesztő, jobbra tőle egy anyját gyászoló, azután a szüleivel folyton harcoló és még számos témával érkező csoporttag. 

Az utolsó napon pedig ugyanígy körben, de már a dühét szükségletté formáló tag mellett egy kapcsolatban biztosan jelenlévő ül, utána az életcélját kutató foglal helyet, majd az anyjával közös pillanatokra mosolyogva visszagondoló következik, aki után a saját határait felismerő van jelen ugyanúgy, ahogy még mindenki más is. 

A csoport, ami a fejlődő egyének összessége. Minden alkalommal lenyűgöz, minden alkalommal szeretem.

MÁRTON KRISZTIÁN

Közgazdászként végeztem a Corvinus Egyetemen, ezek után közép és felső vezetőként is dolgoztam. Egyéni és csoportos tréningeken, önismereti fejlesztéseken és terápián is részt vettem  különböző nehézségeimmel, ekkor tetszett meg a pszichoterápia és a pszichológia gondolkodásmódja. Több mint 10 éve a segítő szakmában tevékenykedem, folyamatosan fejlesztem magam. 

A gyakorlatot és a saját élményt fontosságban messze az elmélet fölé helyezem. Habár analízisbe is jártam pár évig, inkább a jelenből induló, jövő és célorientált módszerek segítségével tudtam hatékonyabban magamon dolgozni.

INTA pszichológia szak elvégzése után Dr. Daubner Bélánál képződtem egyéni és csoportos módszertanból. Ezek közül a legszebb számomra a pszichodráma. Megálmodója, Moreno a sírkövére azt a mondatot íratta, hogy: "Az ember, aki a pszichiátriába bevitte az örömöt és a nevetést." 

Egy számomra fontos mondat Dr. Zánkay Andrástól, egykori szupervízoromtól a foglalkozások lényegét illetően: "A jól működő pszichodráma csoport a csoporttagoknak nagyfokú szabadságot ad, a csoportvezető - tisztában léve ennek a fejlődést nem segítő, hanem azt megnehezítő, fékező hatásával - nem kívánja olyan problémákkal való szembenézésre kényszeríteni a csoporttagot, amire az nem kész, nem motivált, ahol még nem tart a fejlődésében, amire nem ráhangolható."

Fejlődésem egyik lényeges eleme az, hogy férfiként a dráma segítségével el tudtam érni, hogy az érzelemre nem legyőzendő, gyengítő dologként tekintek, hanem inkább mint valami fajta iránytűre, ami segít magam lényeges részeit és másokat is megérteni, kapcsolódni. Pénzt talicskázó, házat építő, fát ültető férfi szerepek mellett fejlettebb és összetettebb módon is meg tudok nyilvánulni a hétköznapokban, bármelyiknek is érzem ott és akkor a helyét. Ki tudom fejezni és fontos lett, hogy mihez van kedvem, mit szeretnék, mire vágyom igazából.